Üdvözöllek a Kis kertészetben

undefined A Kis kertészet valójában arról szól, hogy meg ismerd a kertészet titkait. Én is egy általános kertész vagyok aki a mezőgazdasági őstermelői igazolvánnyal tevékenykedik. Itt ezen a helyen megismerheted, hogy miből is áll a kertészet, milyennövényeket takar és mennyi fajta van. Meg tudhatod, hogy hogyan gondozd és ápold őket.  A kertészet bemutatja a zöldség-,   gyümölcs-, szőlő-, dísznövény-, kerti virágok termesztését. Nagyon sok hasznos dolgot megismerhetsz és meg érdeklődhetsz tőlem.

A kiskertészet valójában nem is annyira kicsi, mert a tudománya nagyon széles és sokoldalú.

A kertészetben is előfordulnak betegségek ilyen lehetnek a gombafélék, vírusok és baktériumok és rovarok okozta károk is. De természetesen lehetnek a betegségeknek okozói a rovarok és tetvek amik a legjobban hordják egyik növényről a másikra. Ezért kell néha gomba és rovarölő szereket használnunk. De persze a kertészetnek is meg vannak a formái, hogy hogyan alakítsuk a kertünket és mikor.

A fáknál, bokroknál és szőlőnél pl.: metszéssel formázhatunk és alakíthatunk ami egyes növényeknél nem csak a formát hanem a termést is irányíthatjuk. Néhány esetben ez kihagyhatatlan, mert a metszés nagyon fontos ezeknek a növényeknek az életükben. Ez határozza meg, hogy bő termésünk legyen és közre játszhat néhány betegség elkerülésében vagy könnyebb ápolásában.

Ne feledkezünk el a lágyszárú növényekről sem amiknek nagyon sokszor köszönhetjük, hogy szépé teszik a kertünket és a környezetünket.

Ezek azok a növények amelyek sok örömet szereznek az embereknek hiszen rengeteg van köztük amelyek virágoznak és érdekesek formára is és kellemes illatúak. Van köztük egynyári és évelő növények is. Az egynyári növényeket kell magról minden évben újra ültetni. Az évelőket nem kell minden esetben, de a téli időszakban néhány igényli, hogy amíg tart a fagy addig óvjuk őket. Ezek olyan növények amelyek lehetnek hagymás és gumósak és néhány jó fagytűrő képességű azokat nem kell kiszednünk a földből.

Remélem amit ide bevezetésnek leírtam már az hasznos lehet, hogy egy kicsit bele tekintsél a kertészetbe!

 

Csonthéjasok betegségei

Ebben a szekcióban nem található cikk.

A SZŐLŐ MŰVELÉSI ÉS METSZÉSI MÓDJA

 

Essék szó az alapismeretekről

 

A gyümölcsfajták közül a szőlő a legmunkaigényesebb, és a vele való törődés betart tavasztól őszig, mégis érdemes telepíteni. A szőlők fogyasztásán kívül a hasznosítása igen széleskörű., például a borászat, vagy a szőlőből készült üdítő italok.

A magára hagyott, vagy hanyagul, rosszul gondozott szőlőtőkétől nem lehet termést várni, és ha mégis terem, élvezhetetlen. Bár a termés mennyiségét, minőségét a szakszerűen elvégzett munkával lehet elérni, annak ellenére, épp úgy, mint a gyümölcsfák esetében, a metszés tudományát bárki elsajátíthatja.

 

A szőlőnek történelme van. Azt ugyan nem lehet pontosan kideríteni — több ezer év távlatából nézve —, melyik népcsoport ismerte fel először a magasba kúszó, indaszerű növény visszametszésének áldásos előnyét, de annyi ismeretessé vált, a Kaszpi-tenger déli részéről; Örmény, Ezer Bajdzsán és Grúzia földjéről származik. Az viszont majdnem biztos, a grúzok erjesztettek először bort a szőlő levéből.

 

Az első szőlővesszőket a görögök hozták Európába, és ők kezdték meg a művelésüket is, sőt az első európai bort is ők sajtolták. Kevéssel utána, a szőlő termesztése (sőt a bor széleskörű elterjesztése is), Itáliába is átkerült, ahol az éghajlathoz alkalmazkodva, újabb metszésmódokat kísérleteztek ki. Itálián keresztül Marcus Aureilus Antonius — 161-l80 között — uralkodása alatt került hazánkba megművelésre. Különböző tájakon, vidékeken — a klímának megfelelően — különböző művelési módok honosultak meg. Délen, Görögországban, a kúszó hajlama révén sodronyra vagy fára futtatva nevelik, igen eredményesen. Észak felé, például Franciaországban, Németországban is, a könnyebb művelés érdekében, már a karós vagy huzalrendszerű, alacsony tőkeművelést helyezték előnybe. Ám legyen az bármilyen művelési mód, egy biztos, a szőlő átalakította étkezési szokásainkat, sőt, hatást gyakorolt a történelemre is.

Megszámlálhatatlan szőlőfajta ismeretes a világon; például meleget kedvelő, szárazság és fagytűrő; csemege és borszőlő; van sok munkát és kevesebbet igénylő, felfelé kúszó és bokrosodó. Ezzel együtt, jól eltűrik egymás szomszédságát, akkor sem okoz problémát, ha a metszésmódokat, a szőlőfajtákra jellemző tulajdonságokkal alkalmazzuk. Legfeljebb a szőlőgazdának lesznek gondjai az eltérő beérési idővel.

 

A TALAJ MINŐSÉGE, sem okozhat gondot, még akkor sem, ha nem éppen szőlőtermő a vidék, ha annak megfelelő szőlőfajtát választjuk. Van homokos talajt kedvelő, amely a napos oldalú hegy oldalában is megél. Sőt, megfelelő gondozással még bő termést is hozhat. A szőlőre el lehet mondani, bármilyen talajban megél, a szárazságot jól viseli, csak elég napot kapjon. A napos helyen, mindegy, milyen művelés módot alkalmazunk, még a legmostohább körülmények között is képes termést hozni. Ennek azonban előfeltétele az állandó gondozás.

 

A szőlőtőke részei

 

 

Ismerjük meg, a 23. ábra szerint, a szőlőtőke részeit, hogy a szőlő művelése ne okozzon gondot.

23.ábra Szőlőtőke részei

 

 

A földalatti rész a gyökérzet (A), amely vizet és tápanyagot vesz fel, és továbbítja a föld feletti résznek. A gyökér folytatása a földalatti gyökérnyak és föld feletti tőkenyak. A kettő találkozásánál látható az oltvány forradási helye is — már amennyiben az ültetvény oltvány; a. saját ültetésűn nincs forradás. Mindkettőnek van előnye is, hátránya is. — A föld feletti részen helyezkedik el a tőke. (B). A tőke neveli a hajtásokat, amely növekedés közben megfásul és vesszővé alakul át. A föld feletti rész (C) — a rajzon látható kondor művelésű — a törzs. A törzs — több éves nevelés eredményeként — vízszintesen fekvő folytatása (D), ennek a neve, kar. A karon helyezkednek el a termőkezdemények, vagy többéves termőalapok, amelyeket különböző metszési móddal termőre késztethetünk.

Az (E-F) két éves, visszametszett részeket csernek nevezzük. A cseren fejlődő (G) hajtások az egy éves visszavágott, rövid és hosszú vesszők. Ezeket nevezzük csapnak, a (H) rövidhajtás pedig fattyúhajtásnak, illetve biztonsági csapnak, amely nem cserről, hanem a tőke karjából fejlődik. Lényegében az a feladata, hogy megakadályozza a akar felkopaszodását.

 

Szőlővessző hajtásai

 

 VESSZŐ: A képen, a 24. ábrán jól látható, bütykös ízekből áll össze — az újabb és újabb hajtások megvastagodásának nyomai — A két bütyök közötti részt íz köznek nevezzük.

 A teljes vesszőn háromféle rügyet különböztethetünk meg: például (A) világos rügyeket, a szőlő, termőrügyeit, amelynek száma a visszametszés erősségétől függ. A (B) fejletlen sárszem, amely kisebb és sötétebb a termő rügynél. A tőke felső részén az alapi rügyek ülnek, (C).

 

 

 

 

24.ábra                                Szőlővessző 

 

 

Szőlő telepítése

 

Kétféle telepítési mód ismeretes; telepíthető gyökeres oltványról, és saját gyökereztet szőlővesszőről. A saját magunk által előállított tőkekezdeménynél elmarad az anyagi befektetés, de azon már érdemes elgondolkodni, melyikkel járunk jobban? Mielőtt eldöntjük, melyiket válasszuk, legyünk tisztába az oltványültetés előnyeivel. Például, nincs kitéve a gyökérfertőzés veszélyének, biztosabb az eredés és a tőke, erősebben fejlődik.

 

 

Bármelyik mellett döntünk, a szőlő telepítésére is érvényes; nem mindegy; védett vagy sík területre, kötött vagy homokos talajba telepítünk. Például, az egyik helyen, ugyan az a szőlőfajta, buja fejlődésnek indul, bő termést hoz, míg a nem megfelelő helyen, csak gyenge vesszőket, és meg kell elégedni, csekély terméssel.

 

Mint tudjuk, van koraérésű és későm érő szőlőfajta, ezen belül van fehér és festő szőlő. Ebből rögtön ki lehet következtetni, hogy a szüretelés is különböző időpontra esik. Mégis, a tapasztalat azt mutatja, ha nem is jelentős része a kertgazdáknak, helytelenül, tekintet nélkül a fajtára, elhamarkodottan telepítik egymás mellé — általában a szomszédtól, baráttól kapott — szőlőjüket. Abban az esetben, még elfogadható, ha saját fogyasztásra, csak néhány tőkéről van szó, ám sok bosszúságot okozhat annak, aki borászatra szánja, és nagyobb területen követi el a hibát.

 

Konkrétan a telepítésről

 

Először jelöljük ki a sor és a tőtávolságot, majd az oszlopok távolságát. Például a közkedvelt kordon művelésű szőlőnél a sortávolság általában 200-250 centiméter, a tőtávolság 120-150 cm. A támoszlopok 6, legfeljebb 7-8 méter távolságra legyenek egymástól. Többet mérni célszerűtlen, mert a huzalokat nem lehet feszesre kihúzni.

 

A fejművelésű szőlő távolsága kisebb a kordon művelésűnél, azonban az eléggé elterjedt Moser-féle, magas művelésű tőke esetében, a 300 méter sortávolság a legelőnyösebb. Az ültető gödörnek 1X1. méter szélességűnek és 70 cm. mélységűnek kell lennie ahhoz, hogy az oltványoknak megfelelő életteret biztosítsunk. Ám mielőtt az oltványt a gödörbe helyeznénk, a gyökérzet végét 12 centire, az oldalgyökereket, 2 centire vágjuk vissza! Erre szükség van, hogy elkerülhessük — amit talán észre sem veszünk —, az esetleges gyökérvégek sérüléseit, melyek veszélyeztetik a megeredést. Az oltvány elföldelésénél viszont arra kell figyelni, hogy az oltás helye (a forradás), 3-4 centire a föld felszíne fölé kerüljön. Sőt, ha szeretnénk elkerülni, hogy az oltvány nemes részén harmatgyökerek fejlődjenek, az oltás helye, akár 15 centire is kerülhet a föld felszíne fölé. Talán az egyetlen előnye a saját gyökereztet szőlőtelepítésnek, hogy nem képződnek harmatgyökerek.

 

Amikor a tavasszal elültetett oltványunknál, azt tapasztaljuk, hogy a lombozata kielégítő, akkor már biztos, hogy a gyökérzet is megfelelően fejlődik.

 

Szőlőművelési módok

 

Akár csak a gyümölcsfák esetében, a rendelkezésre álló terület adottsága szerint határozzuk meg, milyen szőlőfajtát érdemes telepíteni, és csak azután, melyik művelési módot célszerű alkalmazni. Lehet például fej vagy kordonművelés, mindkettőnek megvannak az előnyei és hátrányai. Ezek megfontolása nélkül, nem érdemes vállalni a rizikót. Azt viszont feltétlenül figyelembe kell vennünk, a szőlő sem mentes a csúcsi dominanciától. Ezt bizonyítja a kúszó hajlama, melyet ki is használhatunk.

 

FEJMŰVELÉSI TŐKE jellegzetessége a bunkószerű megvastagodás, amely a gyakori, erős visszametszésből származik. Hátrányt jelent, hogy jóval több munkaidőt igényel, mint a kordonféle művelési mód. Viszont előnye, hogy az alacsonyan tartott tőkefejet, őszi takarással megvédhetjük a téli fagykároktól.

 

KORDOR MŰVELÉSI MÓD, a könnyebben kezelhetősége miatt, hazánkban is igen elterjedt, legalábbis kis területeken alkalmazzák szívesen, főleg kertekben. Törzse felfelé nyúló; termőrészei, a huzalon nevelt karon fejlődnek ki. Művelési mód tekintetében, a kordon lehet alacsony, 30-40 cm. magasságú, és lehet középmagas, 50-60 cm. magasságú. A Moser-féle magas művelésű kordon pedig, elérheti a 120-140 cm. magasságot is. Előnye, hogy a termés nem koszolódik. Hátránya, hogy a törzsét hamarabb éri fagykár, mint az alacsonyabb művelésű vagy fejművelési tőkénél.

 

A kordonféle művelési mód — különösen, ha lugasról van szó — lehetőséget nyújt a szőlőnek, hogy érvényesítse a kúszó hajlamát, a csúcsi dominanciát, s ez által nagyobb termőterületet neveljen. Sőt, hűsítő, árnyékot adó dísze legyen a kertnek. Az már szinte egyértelmű, hogy a termése is jóval több, mint a fejművelésű tőkék esetében.

 

A kordon nevelésű tőke lehet egy törzsű és kétkarú vagy kéttörzsű ugyancsak két karral, és lehet egykarú vagy kétkarú. Mivel a szőlőfajtáknak nem egyforma a termőképessége, itt is meg kell gondolni, melyiket éri meg a tőke kialakításánál alkalmazni. Kis területek gazdaságos kihasználása érdekében, érdemes lugast nevelni, azonban számba kell venni, hogy a lugas, bármely művelési móddal szemben, több munkaidő ráfordítást igényel, és a jól megválasztott szőlőfajta, a gondos művelés eredményeként; minden tőke 60-70, de a bőtermőknél, akár 100 kilogramm termést is hozhat.

 

A lugasféle művelési módnak széles a skálája, a könnyen kezelhetősége miatt, jobbára a kétemeletes, váltott karú Thomery lugas terjedt el. Ez a művelési és metszés mód abban

különbözik a többi lugasfélétől, hogy tőkénként változik a kar magassága.

 

 

 

KORDON ÉS LUGASFORMÁK (25. ábra. ) első sor: egy törzsű és egy karú, kéttörzsű és kétkarú (keresztalakba téve), továbbá egy törzsű és kétkarú. Második sor: Kétemeletes; vízszintes és váltott karú lugasformák. Harmadik sor: Ez már a Thomery- lugas; kétszintes, és alacsony majd magas törzs, váltakozással.

 

A lugas kinevelését és a fenntartását a kordonféle művelési móddal oldhatjuk meg, azzal a különbséggel, hogy a termőkarokat — a hagyományos lugas esetében — kettő, vagy akár három szintig nevelhetjük. Két emelet esetében is, ez a legjobb megoldás, tőkéről általában egy törzset nevelünk és négy kart; kettőt jobbra, kettőt balra, ellentétes irányban. Ha bárki a két kar mellett dönt, lehet, de nem származik előny belőle.

 

A háromemeletes lugas is megoldható, csak nem mindenkinek éri meg bajlódni vele, az mellett jól meg kell választani hozzá a szőlőfajtát, különben több munkával jár, mint amennyi hasznot hoz. Ha valaki mégis ragaszkodik a három emelethez, számolnia kell azzal, ha a metszést, csak egyetlen évben nem szakszerűen vagy figyelmesen végzi, a harmadik emelet az alsó kettő rovására fejlődik.

 

Kordon metszésmód

 

Ahhoz, hogy a szőlőtőkén ne csak hajtásrügyek képződjenek, a szőlővesszőt, különböző metszésmóddal termésre kényszeríthetjük. Azonban a tőkét a szerint terhelhetjük, hogy metszésekor, hány világos rügyet hagyunk rajta. A terhelés mértéke pedig annak a függvénye; a szőlőfaj milyen metszésmódot igényel. Ahhoz pedig, hogy a tőke minden évben egyenletesen teremjen, a megfelelő metszéssel, termőegyensúlyban kell tartani. Például nem szabad, sem túlterhelni, sem alul terhelni. Mindkettő a következő évi termés rovására megy.

 

 Most ismerjük meg a rövid csapos és a hosszú csapos váltómetszést, és azok metszésmódjából eredő különbözőséget.

 

                    Csercsap-csercsapos rövid csap

 

RÖVIDCSAPOS VÁLTÓMETSZÉS: Az első év tavaszán (A) két világos rügyet (csapot) hagyunk a karon, amelyből kialakul a termőalap, a cser. A következő évben, a két rügyből kapott csercsapos vessző közül a felsőt (B) — a csercsappal együtt — tőből eltávolítjuk, az alsót két rügyre metsszük vissza, illetve termőre metsszük. A harmadik évben (C) ugyan így járunk el; a felső vesszőt — cserrel együtt — tőből eltávolítjuk, az alsót két rügyre visszametsszük. Ezt ismételjük minden évben.

 

A rövid csapos művelési mód előnye, hogy késlelteti a tőke felkopaszodását. Azonban csak bőtermő, közepes fürtöt hozó szőlőfajtáknál érdemesebb alkalmazni.