Szemzés

A szemzés általában egyrügyes, tenyészidőszakban elvégzett oltásmód. A vékony hajtású (vesszőjű) növények (pl. Betula, Fagus, Carpinus) esetében alkalmazzuk a vesszős szemzést, amikor nem egy rügyet, hanem rövid szártagú, 1-3 rügyes hajtást helyezünk az alany vágásába.

A termesztésben, ha lehet, a szemzést részesítik előnyben a többi oltásmóddal szemben, mert:
1. Hosszabb ideig végezhető, mint a tavaszi oltások.
2. A nemes felhasználása takarékos, hisz egy rügyet (szemet) használunk egy alanyhoz, oltáshoz viszont többrügyes oltócsapot. A jó szemző szinte minden szemet fel tud használni. Különösen előnyös ez a körülmény az új fajták felszaporításakor.
3. A szemzés termelékenyebb, mint az oltás. Kisebb az élőmunka-felhasználása. Egy jó szemző naponta 1500-3000 szemzést is el tud végezni, oltáskor viszont ennek csak 10-20%-át.
4. A szemezéshez nem kell oltóviaszt használni, nem kell nagy erőt kifejteni a metszlap készítésekor.
5. A szemzés könnyen elsajátítható, az egyes oltásmódokat azonban csak gyakorlott személlyel tudjuk elvégeztetni (pl. kecskelábékezés, nyerges lapozás).
6. A legtöbb növény ilyen módon is kitűnően szaporítható, a forradás tökéletes.

A szemzés akkor sikeres, ha az alany vegetációban van.
A T-szemzéskor az is igen fontos, hogy az alany a héját a fatestről simán és teljesen feladja.
Ha a háncsrészt kapargatni kell, hogy leváljon a fatestről, a T-szemzés általában nem eredményes.
Vannak azonban kivételek (pl. a Crataegus), amelynek még ilyenkor is sikeres a szemezése.

A szemzés lehet hajtó- és alvószemzés.

A hajtószemzést a vegetáció első felében, általában az alany első növekedési szakaszában végezzük.
A rügyfakadáskor készített hajtószemzéshez a szemeket az ősszel szedett oltóvesszők, a rózsához pedig többnyire a hajtatott rózsáról szedett szemek szolgáltatják.
Az ekkor végzett szemzések 2-3 hét múlva kihajtanak.

A hajtószemzést általában a rózsa, pótszemzésre a cseresznye, újabban a Robinia fajták szaporításakor használják (április második fele, május eleje).
Hajtószemzéshez mindig jól fejlett alanyokat használjunk. Rajtuk a szemzés helye felett szívóhajtásokat hagyjunk, amelyeket csak a szemzés teljes megeredése után távolítsunk el.
Az alvószemzést a második növekedési szakaszban végezzük, általában július közepétől szeptember végéig, a különféle alanyok nedvkeringéséhez igazodva. Az időjárás nagy hatással van az alanyok növekedésére, tehát a szemez-hetőségére is. Az alanyba helyezett szem néhány hét alatt összeforr az alannyal, de abban az évben a nemes szem nem hajt ki, csak tavasszal fakad.

A szemzőhajtás szedése és tárolása

A szemzés sikere nagymértékben függ a szemek minőségétől.
A szemzőhajtásokat és az oltóvesszőket törzsültetvényről vagy kijelölt növényállományról szedjük. Csak a fajtára jellemző, egészséges növényről, érett hajtásokról szedjünk szemet.
Szemzőhajtásnak általában a 6-10 mm vastag, fejlett rügyű hajtások alkalmasak.
A hajtás a szemzésre akkor érett, ha a levelei a fajra, fajtára jellemző nagyságúak, a szemek jól fejlettek, ami együtt jár a hajtás bizonyos mértékű megfásodásával. Az ilyen hajtás rugalmas, meghajlítva nem pattan el. A bél a fajra jellemző színű (már nem zöld).
A rózsán akkor érett a szemzőhajtás, ha a tüskék könnyen lepattannak róla, közben a héjrész nem szakad fel. Az említett növény szemzőhajtása lehetőleg virágban végződjék.
A leszedett hajtásokat azonnal levelezzük le, úgy, hogy a levélnyélből 1 cm-es csonk maradjon.
A hajtás legalján lévő fejletlen és a csúcsán lévő éretlen szemeket ne használjuk fel szemzésre.
A szemzőhajtásokat kötegeljük és jeltáblázzuk. A jeltáblán szerepeljen a fajta neve, származása. A szemzőhajtásokat a szedés helyén az elszállításig nedves ruhával (pl. jutával) tekerjük be, illetve fóliával takarjuk le, és minél előbb szállítsuk a tárolás vagy a felhasználás helyére.
A megszedett szemeket nedves zsákkal takarva 3-15 napig tárolhatjuk 0-5 °C közötti hőmérsékleten. Nem biztos az eredés, ha a levélnyél már hullik a hajtásról. Ha a szemzőhajtás fonnyadt, néhány órára állítsuk vízbe, ügyelve, hogy túlságosan ne szívja meg magát. (Ha van tartalékunk, a fonnyadt szemzőhajtást dobjuk el.) A rózsa szemzőhajtásai jól tárolhatók árnyékos helyen, 30 cm-re nyirkos földbe ásva.
Szemezéskor a hajtásokat nyirkos rongyba csavarva visszük magunkkal a sorokban.



Az alany előkészítése

Célszerű az alany alsó részét tavasztól kezdve folyamatosan megtisztítanunk. Az előtörő hajtásokat dörzsöljük le.
A gyökémyakat addig tudjuk ledörzsölni, amíg a hajtások fásodni nem kezdenek. Fásodáskor a hajtás már nem pattan le, hanem kitörik, kiszakad, káros sebeket okozva a gyökémyaki részen.
Szemzés előtt legalább három héttel a szemzés helyén 15-20 cm hosszan tőből szedjük le az összes tüskét, vesszőt, hajtást, hogy azok a munkát ne akadályozzák. A metszés során keletkezett nedvkeringési zavarok a szemzésig megszűnnek.
Szárazság esetén a szemzés előtt 10 nappal öntözzük meg az alanyokat, hogy elegendő vizet tudjanak felvenni, így héjkéregük nem ragad le a szemzésig, az életfolyamatok intenzitása növekszik.

A szemzés folyamata

A szemzést megelőzi az alanyok gyökérnyaki részének kibontása (kapával vagy géppel), valamint előzetes megtisztítása. Ez utóbbira léteznek speciális (kefével vagy erős légsugárral működő) tisztítógépek is, ennek híján kézi erővel végezzük el a tisztítást. Az alanyt a szemzés helyén rongydarabbal töröljük tisztára.



 

T-szemzés

T-szemzés
Nálunk a legelterjedtebb, hagyományos módja a szemzésnek. Kivitelezése a következőképp történik

Bevágás az alanyon.

T-szemzéshez az alanyon előbb a felső, vízszintes vágást készítjük el, ennek hossza az alany kerületének kb. egynegyede.
A vízszintes metszés közepén a kést lefelé húzva függőleges irányban is behasítjuk az alany héját.
A függőleges vágás hossza 15-25 mm. Megfelelő gyakorlattal elérjük, hogy a kés nem hatol mélyebbre, a fa testét nem sérti, csupán a héjat hasítja fel. A háncsrészt a kés pengéjének tűrő részével jobbra és balra, a vízszintes metszésnél felfeszítjük.

A szempajzs megvágása.
A szemzőhajtást a bal kezünkbe vesszük úgy, hogy a hajtás csúcsi része felénk legyen. Éles késsel, egyetlen vágással lemetsszük a szemet a hajtásról. A levágott szempajzs 2,5-3 cm hosszú, a szem alatti rész legalább 1 cm-es legyen.
A szemet két ujjunk közé fogjuk.
Ügyeljünk arra, hogy a szemet farész nélkül vagy minél kisebb farésszel vágjuk. Néhány faj esetében a farészt kipattintjuk a szemből (pl. rózsa), ügyelve arra, hogy a rügy-alap ne sérüljön meg.

Az illesztés.
A leszedett szemet az alany felfeszített kérge alá toljuk. A levélnyelet megfogva vagy alatta a szempajzshoz a kés pengéjének tompa végét illesztve addig nyomjuk a szemet, amíg a szempajzs teljesen a héj alá nem jut.
A T-bevágás vízszintes részénél a szem héjrészét elvágjuk. Az alany felnyitott héjrészei ráfekszenek a szempajzsra, a szem pedig köztük kiemelkedik.
Gyorsan dolgozzunk, hogy se a szem, se az alany vágásfelülete ne száradjon ki.
A szemzés kötözése a leggyakrabban kötözőfóliával történik.
A kötést kezdhetjük felülről és alulról is, de arra mindenképp ügyeljünk, hogy a szem ne mozduljon el.

A kötés a T-vágást teljes hosszában fedje be. A fóliát az alanyon átvetve szorosan tekerjük az alanyra úgy, hogy a tekerés menetei feszesen egymásra simuljanak, egynegyed részükkel fedjék az előzőt. A szemet lehetőleg ne kössük le.
Az elálló rügyű fajokon (pl. Cerasus) a kötést a szem alá is bevisszük.
Legjobban a levélnyél tövénél kell meghúznunk a kötést. A kötés befejezésekor a fóliacsíkot áttekerjük az utolsó hurkon, és utána meghúzzuk, csomóra kötni nem kell. (A meghúzás iránya a kötözés irányával azonos legyen.)
A kötés akkor jó, ha nem vágja be a szempajzsot, és körmünkkel végighúzva nem lazul fel. Gumilapos kötözéskor a gumilapot a szemzéssel ellentétes oldalon fűzőkapoccsal rögzítjük, a gumilap a szemet befedi.

Chipszemzés

Könnyen elsajátítható szemzési mód a szem- vagy rügylapozás (chipszemzés).
Akkor is alkalmazható, amikor az alany nem adja a héját.
Már nálunk is elterjedten használják a csonthéjas alanyok, a Tilia, egyes Acerek, illetve a pótszemzés esetében.
Nyugat-Európában a rózsa kivételével a legtöbb szemzést már így végzik a faiskolák.
Előnye, hogy nincs annyira időhöz kötve, gyors (csak a kötözés nehezebb), az eredés és az oltványok növekedése pedig általában jobb, mint a T-szemzésűeké, az alany és a szempajzs kambiumzónáinak tökéletesebb illeszkedése és a szempajzs nagyobb tartalékai miatt.

A chipszemzés valójában régen ismert módszer: a téli kézbenoltásokhoz vagy a tavaszi pótszemzésekhez javasolt Forkert-szemlapozás változata.
Alapvető különbség, hogy míg a Forkert-szemlapozást paraffinba mártani vagy viaszolni kell, a chipszemzés esetében szoros kötözéssel gondoskodunk az összeforrasztandó sebfelületek légmentes zárásáról.
Elterjedését a műanyag kötözők használata tette lehetővé, ezek rugalmasak, szemben a hagyományos rafiával, ugyanakkor hermetikusan elzárják a sebet.

Az alannyal és a szemzőhajtással szemben nagyjából ugyanazok a követelmények, mint a hagyományos alvószemzés esetében.
Jó, ha az alany csak kevéssel vastagabb, mint a nemes, nem létfontosságú azonban, hogy az alany adja a héját.
A szemzőhajtásról a leveleket úgy vágjuk le, hogy csak egészen rövid levélnyélcsonk maradjon a rügy alatt. így könnyebb lesz a kötözés.

Bevágás az alanyon.
Az alany tövén, ott, ahol a szár sima és egyenletes, két fordított U-alakú sebet ejtünk.
Az első bemetszésnél a kéregre 20 fokos szögben, kb. 4 mm mélyre vágunk.
A második bemetszést az első fölött 3-4 cm-rel indítjuk: először bevágjuk a kérget (körülbelül az első bemetszés mélységéig), majd a kést ferdén csúsztatva az alsó vágásig toljuk. Ekkor a farészből is kimetszünk egy szeletet, ellenkező esetben az alany kiforrja a szemet.

A szempajzs kivágása.
A szemzőhajtást úgy fogjuk kézbe, hogy a szemek velünk ellentétes irányba nézzenek (tehát épp ellenkezőleg, mint a hagyományos szemzéskor).
A szempajzsot két vágással emeljük ki.
Először a szem alatt 1,5-2 cm-rel ferdén bemetszünk, körülbelül a hajtás feléig, másodszor a szem fölött 1,5-2 cm-rel indítjuk a kést. Félkör alakban bemetszünk a hajtás harmadáig, feléig.
A szempajzs kivágásakor a kést a penge tövétől indítsuk és a vége irányába (balról jobbra) húzzuk.
Az alany megvágásakor viszont a pengét a végénél indítsuk és a töve felé (jobbról balra) toljuk. így egy mozdulattal sima, egyenletes metszlapot kapunk.

Az illesztés.
A fa- és háncstest határán lévő kambiális zónák (ne a szempajzs és az alany sebének széle) igen pontosan fedjék egymást. Itt következik be ugyanis az összeforradás.
Ha az alany vastag kérgű, a rajta ejtett seb annyival legyen szélesebb a szempajzsnál, amennyivel a kérge vastagabb annál. A legtöbb esetben akkor jó az illesztés, ha a szempajzs körül vékony sávban látjuk az alany metszlapjának peremét.
Ha úgy találjuk, hogy az alanyon ejtett seb túl kicsire sikerült, a felső bemetszést megismételve tágítjuk az U szélességét vagy hosszúságát.

A kötözés.
Puha műanyag szalaggal, alulról kezdjük el. Az első mozdulattal a szempajzs alját az alanyhoz szorítjuk, ezután a szalagot menetesen tekerjük alulról fölfelé úgy, hogy a menetek fedjék egymást, és közöttük ne jusson levegő a sebhez. Közben a rugalmas szalaggal a szempajzsot tökéletesen az alanyhoz szorítjuk.
Az apró rügyű fajokon (Crataegus, Malus, Prunus, Pyrus stb.) a szemet is beborítjuk a kötözőanyaggal. Ebben az esetben a szemzőhajtásról a leveleket teljesen le kell tömi, a levélnyél alja sem maradhat meg. A nagy rügyű fajokon (pl. Fraxinus, Tilia vagy egyes Acer fajok) a szemet kihagyjuk a kötözésből. Alatta és fölötte azonban úgy tekerjük a kötözőszalagot, hogy az a sebet tökéletesen fedje.
A teljes eredés 4-6 hét múlva várható, akkor a kötözőanyagot a szemzés helyével ellentétes oldalon felvágjuk. Augusztus végi alvószemzés esetén a kötözőanyag felvágásával - a jobb áttelelés végett - érdemes tavaszig várni.


A chipszemzés április elejétől augusztus végéig gyakorlatilag bármikor végezhető. Augusztusnál később azonban nem ajánlatos, mert hideg őszön az összeforradás csak megkezdődik, a tökéletesen be nem érett hegszövetek azonban a tél folyamán elpusztulnak.
A szemzések eredését a szemzés után 18 nappal elbírálhatjuk.
Ha megeredt a szemzés, a szempajzs eredeti színét megtartja, nem ráncosodik, a levélnyél elbarnul és gyenge érintésre lepattan a szemlapról. A meg nem eredt (elpusztult) szemzésre ráaszalódik a levélnyél, a rügy megbarnult pikkelyei szét-állnak.

Az egyes fajok szemzési sorrendjét a helyi tapasztalatok figyelembevételével kell meghatároznunk. Általános szabályként elmondhatjuk, hogy az alanyok kellő nedvkeringésben legyenek. Az első növekedési szakaszukat csúcsrügy-gyel záró fajokat (pl. Pyrus) korábban kell szemeznünk, mint a sokáig növekedésben levőket. Az erősebb, pl. az iskolázott alanyok is korábban szemezhetők, mint az egyévesek. Koronába szemzéskor az idősebb részekbe egy-két héttel korábban szemezzünk, mint az az évi hajtásokba.
Egy-egy fajon a korábban elvégzett szemzés hatására a szem még abban az évben kihajt (pl. Malus, Tilia, rózsa). Egyenes, szép oltványt nem tudunk ezekből nevelni, mert a fiatal hajtások a tél folyamán elfagynak. Ezért ezeket földdel takarjuk, majd tavasszal bontsuk ki.
A szemzés után három héttel a kötözőfóliát a szemzés helyével átellenes oldalon vágjuk fel azokon a növényeken, amelyeken az alany vastagodása nagymértékű vagy a szemet bekötöttük.